Húsz éve vállalkozóként járom az utam, de sokáig fogalmam sem volt róla, milyen erősségeimre építhetnék – és milyen gyengeségeim húznak vissza. Fiatalon, tudatosság nélkül próbáltam boldogulni, így rengeteg energiát pazaroltam zsákutcákra, kemény falakba ütköztem, és a párkapcsolataimban is újra és újra ugyanazokat a hibákat ismételtem. Ma, 40 évesen, két évtizednyi önismereti munka és nyolc év terápia után már tisztán látom: ha tudtam volna, amit ma tudok, sokkal könnyebb lett volna. A blogomat azért írom, hogy másoknak ne kelljen ugyanazokat a felesleges köröket megtenniük. Hogy felismerd, milyen kincseket hordozol magadban, és hogyan alakíthatod úgy az életed, hogy az valóban a tiéd legyen.
40 évesen váltam Édesanyává. A kislányom a legnagyobb tanítóm. Nem véletlenül hívják az angolok parentingnek, azaz szülőségnek és nem childingnak (nincs is ilyen szó). Az, hogy hogyan reagálok, hogy belőlem mi milyen érzést vált ki, azok mind az én tanulnivalóim, felismernivalóim.
A lányomat pedig szerető és értő szemmel figyelem, hogy kibontakozhasson ő. Hogy ne a tantárgyi jelesség határozza meg, hanem az egyedi és megismételhetetlen képességcsomagja.
